Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

A diszlexia olyan olvasási rendellenesség, mely abban mutatkozik meg, hogy a diszlexiás gyermek vagy felnőtt olvasási képessége jelentősen elmarad az életkora, iskolázottsága és intelligenciája alapján elvárható szinttől. A diszlexiásoknak problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. A diszlexiások az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni. A diszlexia tehát az olvasási képesség olyan gyengesége, mely nem függ az intelligenciától. Albert Einstein és Mengyelejev betegsége.

A diszlexia tünetei ~

A diszlexia leggyakoribb tünetei közé tartoznak a betűtévesztések, részben a betűk formája szerint (f-t, b-d), részben a hasonló hangzás szerint (g-k), betűkihagyások, betűcserék, betoldások, a betűsorrend megfordítása. Jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. A diszlexia jellemzően rossz helyesírással jár együtt, problémát okoz a rövid és hosszú hangzók megkülönböztetése, az egybe- vagy különírás, gyakran kihagynak, vagy betoldanak betűket. Az írás sokszor csúnya vagy akár olvashatatlan.

A diszlexiás gyermek gyakran beszédhibás, nyelvi fejlettsége elmarad kortársaitól. Szókincse gyakran szegényes. A diszlexiás személy ritmusérzéke, mozgáskoordinációja általában fejletlen, rosszul tájékozódik, az irányokat gyakran téveszti. Gyakori, hogy a tanulási zavar nem csak az olvasás, hanem az írás  és a számolás  területét is érinti.

A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.

Lelki problémák ~

Az iskolák, és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem, ezért a diszlexiások az iskolában általában sok kudarcot szenvednek el. A pedagógus gyakran nem ismeri fel a tanulási zavart, a gyermek pedig természetesen tudja, hogy teljesítménye elmarad az elvárttól és ennek megfelelően lustának, rosszabb esetben butának fogja tartani magát. A gyermek gyakran szorong, esetleg agresszívvá válik. A kezelés nélkül maradó diszlexiások önértékelése általában rossz, önképük negatív, ennek következményei pedig egész életükre kihatnak: mivel a gyermek lemarad, kisebb az általa elsajátított tudásanyag, ezért általában alacsony végzettséget igénylő szakmát választ, ahol az olvasással járó feladatok elkerülhetőek. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.

 ~Hogyan segítsen diszlexiás gyermekének?~

A diszlexia nem betegség, nem is fogyatékosság. Fontos, hogy a szülő gyermekét olyannak fogadja el, amilyen. Dicsérje, bíztassa, amikor csak lehet, és ne keserítse el, hogy más gyerekek esetleg ügyesebbek, könnyebben veszik az akadályokat. Keresse meg azokat a területeket, melyeken a gyermek kiemelkedőt tud alkotni, és hagyja, hogy kibontakoztassa képességeit. Ne hasonlítsa a gyermeket másokhoz. Természetesen gyakorolni is kell a gyermekkel, de fontos, hogy a gyakorlás érdekes, változatos legyen, ne váljon monotonná. Minden gyakorlat legyen rövid, az esetleges ismétlés nagyobb időközönként történjen. A gyakori szünetek, a nem tanulási célú közös játékok mellett a gyermek sikerélményhez juttatása is elősegíti fejlődését.

A diszlexia, diszgráfia, hiperaktivitás és hasonló idegrendszeri eredetű tanulási és viselkedési zavarok terápiájában legjobb eredményeket azok a komplex fejlesztő programok mutatják, amelyek nem gyógyszeres kezelésre vagy a hiányzó képességek kompenzációjára helyezik a hangsúlyt, hanem a tünetegyüttes idegrendszeri eredetét próbálják felderíteni és ennek megfelelő gyakorlatokra épülnek. Magyarországon Brigitte Sindelar osztrák pszichológus illetve Sally Goddard amerikai pszichiáter eredményei, felmérő és terápiás módszerei ismertebbek (lásd a külső hivatkozások között).

Fejlesztés otthon ~

A diszlexiás gyerekek számára az iskola, az órák nagy terhet jelentenek, ezért mire hazaérnek, nagyon fáradtak. Éppen ezért nem tanácsos a gyermeket azonnal ismét füzet vagy könyv elé ültetni, hasznosabb előbb egy rövid, a szülőkkel együtt végzett mozgás. Nagyon hasznosak a mozgásfejlesztő gyakorlatok, melyek segítségével a gyermek ellazulhat, oldódhat, játszhat. Ilyenek például az indiánszökdelés, a különböző egyensúlyi gyakorlatok, az ugróiskola, az ugrókötelezés, az ugróasztal vagy a célbadobás. Nagyon fontos, hogy ezek a játékok valóban játékok maradjanak, ne legyen teljesítménykényszer alatt a gyerek.

Javíthatóak a nyelvi képességek a gyermek muzikalitásának fejlesztésével. A szülő tapsoljon le egy egyszerű ritmust gyermekének, ő pedig tapsolja vissza, utánozza. A gyermek kedvenc dalait kísérjék dobolással. Játszanak „Erre csörög a dió”-t, vagy más hasonló játékot. A szülő meséljen gyermekének 10-12 éves koráig esténként elalvás előtt. Ez segíti a memória, a szókincs, a szövegértés, a képzelet és a fantázia fejlődését, arról nem is beszélve, hogy így a gyermekkel való kapcsolat is elmélyülhet.


***

 

A diszlexia tünetei kisiskolás korban igen jellemzõek. A diszlexia nem "kinõhetõ betegség", így tünetekrõl kell beszélnünk a közép és felsőfokú iskolákban járók,és felnõttek estén is. Amennyiben még az óvodás kor végén, vagy elsõ osztályban megfelelõ segítséget kapnak, problémáikat sikeresen lehet kezelni.Egyes felmérések szerint azonban, ha harmadik osztályig nem történik meg a probléma felismerése a fejlesztés megkezdése, a felsõbb osztályokban is alapvetõ probléma marad a gyereknél az írás, olvasás nehézsége, és ez a tanulás eredményességében is érezteti a hatását.

Elgondolkodtató a kérdés, hogy a diszlexia áldás, vagy átok.Annyit mindenesetre már az iskolában megtanultunk, hogy történelmünk nagyjai mások voltak, másképp gondolkodók, mint mi, a többi ember. Lehet, hogy kicsit szétszórtak, furák, de igazán nagy dolgokat alkottak.A diszlexiás emberek vizuális, multi-dimenzionális gondolkodók.Intuitívak, és nagyon kreativak, kiemelkednek a tudományokban.Mivel képekben gondolkodnak, ezért nehéz megérteniük a betûk, számok,szimbólumok, írott szavak világát.Képesek azonban megtanulni ezeket, és jól tanulni, de speciális módszerekkel, s ezért több idõre van szükségük.

Persze ez nem jelenti azt, hogy minden diszlexiásból, Einstein, vagy Roden,vagy Andersen lesz. Sõt. Ma sajnos inkább az a jellemzõ országos viszonylatban, hogy ezek a gyerekek elkallódnak, vagy épp csak elvégzik az iskolát, annak ellenére, hogy egyéb képességeik igen gyakran átlagon felüliek. Ennek oka pedig kettõs. Nincsenek idõben felfedezve, hogy a fejlesztéssel sikerüljön megfelelniük az iskolai elvárásoknak, vagy ha kapnak is fejlesztést azt nevezhetném inkább korrepetálásnak, nem pedig a képességek, a gondolkodás, kibontakoztatásának.Ez utóbbiak minden gyermek számára fontosak lennének.

A másik igen fontos ok,a tolerancia. Ez általában probléma a mai iskolarendszerben,
hogy - kerüljük azokat, akik valamiért is problémásak,
hogy - a legritkább esetben valósulhat meg az egyénre szabott, vagy differenciált oktatás
hogy - még mindíg sok esetben lustának, hanyagnak, figyelmetlennek könyvelik el a tanárok az ilyen gyereket

Az elszenvedett kudarcok pedig megteszik hatásukat, iskolakerülés, magatartási, beiileszkedési problémák, a felelõség aloli kibújás....

Szerencsére azért vannak kivételek, s így követendõ példák, s példaképek, akik segíthetnek a többieken is azzal, hogy vannak, hogy megmutatták ilyenné is válhat egy diszlexiás.És nem csak reményt adhatnak a szülõknek, s gyermekeiknek, de talán a nevelõk is elgondolkodnak, és hozzáállásukat megváltoztatva esélyt adhatnak, hogy a jövõben is születhessenek Edisonok, és Picassók.


 

***

~Az érzelmi élet zavarai~

A diszlexiás felnőttek általában sok, számukra ismeretlen eredetű feszültséget hordoznak magukban. Ezek nagy része összefüggésben van a kisgyermekkor óta a diszlexiájuk miatt átélt kudarcokkal. De a legtöbb felnőtt diszlexiásnak sejtelme sincs róla, hogy az évtizedek óta hurcolt problémák, amelyeket ő megoldhatatlannak érez, enyhíthetők, illetve ügyes technikával elkerülhetők.


Mivel soha nem tanultak megfelelő védekező technikákat, sokukra jellemző a zavarodottság, elbizonytalanodás. Ezt az váltja ki, hogy egyfelől gyors észjárásúak és jó ötleteik, gondolataik vannak, más területeken azonban nagyon lassúak és egyenesen ostobának mutatkoznak. Ilyen előzmények után nagyon sok diszlexiásban fejlődik ki az önvád, a szégyen és az alkalmatlanság érzete. Az elbizonytalanodás - különösen ha évtizedeken keresztül fennáll - az önértékelést és az önbizalmat teljesen aláássa.
Ez megnyilvánul a tanulásban, de egy idő után a diszlexiás életének más vonatkozásait is érinti. A munkájukban a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem érzik magukat igazán megfelelőnek, és a lelkük mélyén mindig attól félnek, hogy alkalmatlannak fogják őket találni. Éppen ezért nagyon nehezen kérnek például fizetésemelést vagy jobb munkát, és nehezen pályáznak új állásra. Egy állásinterjú egy diszlexiás számára általában rémálom.


Mivel a legtöbb diszlexiás évtizedeken keresztül úgy él, hogy nincs tisztában problémái eredetével, bizalmatlanná és agresszívvá válik másokkal szemben, mert fél titkának kitudódásától, és folytonosan védekező magatartást erőltet saját magára. Ez előbb-utóbb korlátozza másokkal való személyes kapcsolatait, és sokkal inkább börtönben érzik magukat az őket megoldhatatlan feladatokkal bombázó világban. Sok diszlexiás meg is fogalmazza, hogy bezárva, bebörtönözve, mozgásképtelennek érzi magát. A fizikai mozgással kapcsolatos gátlások gondolati szinten is bezártságként jelentkeznek. Az életben előforduló, mindenkit utolérő problémák tovább rontják a diszlexiások amúgy is ingatag pszichés állapotát. Mivel amúgy sem elég hatékonyak, nehézkes a mindennapi életvitelük, stressz helyzetben szinte megbénulnak.

De bármennyire sötétnek tűnt az eddigi kép, a diszlexiások abban a pillanatban, amikor diagnosztizálják a problémájukat, és az állapotukat meghatározó - részben fiziológiai okokkal tisztába jönnek - máris jobban szokták érezni magukat. Az a hír, hogy ezzel az eltérő érzékeléssel, információ feldolgozással nagyon sok, egyébként jó, gyakran kiváló intellektusú, kreatív ember él, máris csökkenti magányukat és elszigeteltségüket. Sok mindent megmagyaráz az életükben, ami addig megfejthetetlen, szégyellt titok volt számukra.


***

Bár a diszlexiával kapcsolatos irodalom elsősorban a nehézségekre és a hátrányokra összpontosít, szólni kell azokról az átlagtól eltérő képességtől, amelyekkel sok diszlexiás rendelkezik:

  • Kreativitás.

  • Asszociatív gondolkodás és meglepő logikai kapcsolatok felismerése.

  • A nagy összefüggések meglátásának képessége.

  • A háromdimenziós gondolkodás és a jó vizuális, térbeli érzékelés képessége.

  • Jó probléma-megoldó képességek.

  • Jó beszédkészség.

 

A diszlexiások általában akkor tudnak jól tanulni, ha:

  • Az információkat személyes jelentéssel látják el, és így tárolják el hosszú távú memóriájukban.

  • Többnyire összefüggéseket, nagyobb mintázatokat jegyeznek meg, és kevésbé egyedi információkat /ezért szerepelnek gyengén a műveltségi vetélkedőkön.../.

  • A tájakat jobban megjegyzik, mint az egyes irányokat.

  • Holisztikus a gondolkodásuk, egész folyamatokat látnak át, és kevésbé érdekli őket a lépésről-lépésre való okfejtés

  • Ha nagyon érdekli őket egy téma, ez képes átsegíteni őket az írás-olvasás megtanulásának nehézségein.

  • Tapasztalatok és nem elmondás, utasítás alapján tanulnak hatékonyan.

 

 

 

 


 

***

~Milyen "módszerekkel" tanulnak a diszlexiás felnőttek? ~

A diszlexiások sajátos információ feldolgozási tulajdonságai jelentősen befolyásolják a nyelvtanulást, mindent, ami az írásbeliséggel összefügg és a matematikában is okozhatnak nehézségeket. Ugyanakkor a felnőtt korba érve a diszlexiások már nagyon sok egyéni megbirkózási készséget fejlesztettek ki magukban. Általában megtanultak olvasni, és kialakították saját stratégiájukat, az írott nyelvvel kapcsolatos nehézségeik, memória problémáik és más, a diszlexiából következő gondjaik ellensúlyozására. Ezek egy része hasznos, és átsegíti őket, mások azonban nem megfelelően, és ezek helyett - ha eredményesen akarnak felnőtt korukban tanulni - újakat kell elsajátítani.


Az egyik legtipikusabb stratégiájuk, hogy a rövid távú memóriájuk gyengeségei miatt a hosszú távú memóriájukra támaszkodnak. Ez utóbbiba csak akkor kerülnek az információk, ha valami komoly kapcsolat, személyes jelentés fűződik hozzá. Ebből következik, hogy a felnőtt diszlexiásoknak gyakran nagyon is személyre szabott emlékezési, megjegyzési profiljuk van. Pl. színekkel segítik az emlékezetet, vagy pedig egészen meglepő asszociációkat alakítottak ki ahhoz, hogy emlékezni tudjanak. Hasonló módszer, hogy globálisan tanulnak, azaz egyszerre az egészet. Ez egyeseknél abban nyilvánul meg, hogy csak akkor tudnak tanulni, ha az egészet - ez akár egy egész könyv lehet - valamilyen értelemben már maguk előtt látják, globális képük van az egészről. Gyakran meglepően jó végeredményre, végkövetkezetésre jutnak anélkül, hogy a gondolkodási folyamat egyes fázisairól be tudnának számolni.


Mivel a diszlexia kialakulásának megismerése és megelőzése illetve korrigálása csak a legutóbbi időben kezdődött meg, a felnőtt diszlexiások nagy része soha nem kapott szakszerű segítséget. Ezért nagyon sok negatív tapasztalatuk van a tanulással kapcsolatban, és ezek a felnőttkori tanulásnak nagyon komoly gátjai lehetnek.

A diszlexiásokat általában rendetlennek, lustának minősítik iskolai tanulmányaik során, és ezek lenyomatán kívül magukkal hozták a sikertelenül alkalmazott technikáikat is. Aki hosszú éveken keresztül azt tapasztalja, hogy az, ami a padtársának minden különösebb erőfeszítés nélkül sikerül, neki megoldhatatlan feladat, annál valószínűleg komoly frusztráció alakul ki a tanulással kapcsolatban. Sok diszlexiásnak alapvető kételyei vannak a saját szellemi képességeivel kapcsolatban, nagyon gyenge az önbizalma, vagy a tisztánlátás hiánya miatt éppenséggel túl is becsülhetik magukat egyes területeken.
Ráadásul a hosszú éveken, akár évtizedeken keresztül átélt olvasási nehézségek korlátozzák is a tudásukat, tehát a diszlexiásoknál a felnőtt korra már nagyon komoly másodlagos szövődményekkel is számolni kell. Probléma lehet a szókinccsel, különösen az elvont fogalmak megértésével.
Ha a fejlesztés el is maradt, és ennek akár messzemenő következményei is vannak, minden életkorban fontos, hogy az illető szembesüljön azzal, hogy ő diszlexiás. Ez az első pillanatban akár nagy sokkot is okozhat, de nagyon hamar inkább az önbizalom javulását lehet megfigyelni, hiszen amint elfogadja, hogy egy rajta kívül álló ok miatt jött létre ez a helyzet, az önbizalma azonnal javulni kezd.

Miből lehet arra következtetni, hogy egy felnőttként tanulónak diszlexiája van?

  • Ha feltűnő eltérés van az illető ötleteinek, gondolatmenetének a színvonala, a szóbeli feleleteinek, megnyilvánulásainak színvonala és az írott munkáinak a színvonal között, az esetek túlnyomó többségében ez utóbbi rovására.

  • Ha bizonyos területeken, bizonyos feladatoknál a sokszoros segítség ellenére sem lehet semmiféle eredményt lehet elérni, ha ugyanazt a hibát követi el újra és újra, akkor is, ha a tanár különböző módszerekkel próbálkozik, és az illető maga is törekszik a javításra.

  • Ha egyszerű szavak leírásakor is komoly helyesírási hibákat vét, ha rosszul olvas ki köznapi szavakat.

  • Ha a tanulmányai során nagyon lassan halad, vagy időnként érthetetlen módon visszaesik.

  • Ha olyan benyomás keletkezik, hogy az illető egyszerűen elfelejtett mindent.


    ***

    ~Segítség Felnőtteknek~

    A diszlexia kutatásban és a terápiás módszerekben jelentős fejlődést értek el az elmúlt évtizedben, ennek köszönhető, hogy ma már a felnőtt diszlexiások is kaphatnak segítséget. Rögtön az elején azonban ki kell azonban jelenteni, hogy felnőtteknél sokkal több munkára van szükség ahhoz, hogy eredményt érjenek el, mint a kisgyerekeknél.

    A diszlexia kutatása és korrekciója viszonylag rövid múltra tekint vissza, és ma még - legalábbis Magyarországon - rászoruló gyerekek többsége is kimarad a megfelelő fejlesztésből. Még inkább így van ez felnőttekkel. A diszlexia a népesség kb. 10 százalékát érinti, százezer számra vannak körülöttünk, akik kisebb-nagyobb nehézségekkel elvégezték iskoláikat, esetleg magasabb végzettséget is szereztek, de ma is komoly nehézségeik vannak az írással, olvasással, a számolással, illetve egy sor olyan egyéb tünetük van, amiről talán nem is sejtik, hogy összefüggésben van a diszlexiával.
    A változás első feltétele, hogy a felnőtt diszlexiás nagyon komolyan határozza el: tenni akar állapota javításáért. Az sajnos kevés, ha egy jó barát, vagy házastárs elcipeli az illetőt egy tanácsadóhoz, mert nem tudja tovább nézni, hogy képtelen egy kérdőívet vagy egy postai utalványt normálisan kitölteni, miközben az illetőnek esetleg diplomája van. Eredményt csak akkor lehet elérni, ha a diszlexiás maga is kőkeményen elhatározta, hogy dolgozik ezeken a problémákon.

    A második fontos tényező annak az elfogadása, hogy egyik napról a másikra nem lehet eredményt elérni. Ráadásul a diszlexia makacs tünet együttes, ahol a haladás általában nem egyenes vonalú, egyáltalán nem állandó és gyakoriak a visszaesések. Az is igaz azonban, hogy megfelelő kitartással és saját maga iránt tanúsított türelemmel komoly eredményt tudnak elérni a felnőttek.

    A harmadik feltétel, hogy a megfelelő tréning módszert alkalmazzák. Az utóbbi évek fejlesztési gyakorlata és a tudományos kutatás azt mutatja, hogy 16-18 éves kor után az érzékszervek működésében, illetve az érzékszervi benyomások fogadásában jelentős változást már nem lehet elérni. Ezeknek az érzékszervi benyomásoknak van ugyanis meghatározó szerepük az írási, olvasási és számolási teljesítményekre. Ez nem jelenti azt, hogy a felnőtteknek nem lehet segíteni, de ez a segítség nem olyan technikákon nyugszik, amit a gyerekeknél lehet alkalmazni.
    Mivel a felnőtt akaratereje és probléma felismerése sokkal fejlettebb, mint a gyereké, ezért a felnőtteknél a figyelem trenírozásával lehet jó eredményeket elérni.

    Az első tréning feladat annak megértése és kitartó gyakorlása, hogy a diszlexiás felnőtt az írás, olvasás és számolás közben mindig legyen jelen száz százalékig abban, amit éppen csinál, vagy amit az érzékszervei befogadnak. Ez egy diszlexiás számára egyáltalán nem magától értetődő, az ő problémáinak nagy része abból származik, hogy a figyelme állandóan elkalandozik. Évtizedek alatt ez az alaptermészetévé vált, amit már nem is vesz észre.
    Ezt a felszólítást valószínűleg nem nehéz megérteni, betartani annál nehezebb, hiszen hosszú idő óta természetessé vált szokásokról van szó. A legtöbb diszlexiás amint írni, olvasni, számolni kezd, már nincsenek ott a gondolatai. De ha néhány alkalommal megtapasztalja az illető, hogy a valóban figyelmes olvasás, amit eddigi életében talán még egyszer sem gyakorolt, a valóban figyelmes írás, figyelmes számolás milyen eredménnyel jár, ez szárnyakat adhat.

    A másik - felnőtteknél - eredményre vezető módszer a tünetek trenírozása. Ehhez azonban gyakran ugyanúgy vissza kell nyúlni az alapokhoz, mint a kisgyerekeknél. Tehát hiába tud a felnőtt olvasni, számolni, írni, a hibák elemzése alapján azokon a területeken, ahol a tünetek jelentkeznek, újra kell tanulni a betűket, újra kell tanulni a mennyiségi fogalmakat, illetve a betűk írott alakjának a megformálását.
    Természetesen ezek a tréningek rendkívüli figyelmet, empátiát kívánnak a trénertől, hiszen a felnőtteknek, évtizedek alatt kialakult, a személyiségük részévé vált kulturtechnikákat kell újratanulni, amiknek a megmozdítása nagyon komoly érzelmi megrázkódtatással is járhat.


    ***

    ~ Így látja egy diszlexia-kutató ~

    Nem akarom az ördögöt a falra festeni, és remélem, hogy olvasóim közül senki nem viszi feleslegesen a gyermekét hosszadalmas és esetenként drága diszlexia szűrésre csak azért, mert az általam leírt tüneteket tévesen azonosította be a gyermeke kisebb-nagyobb tanulási rendellenességeivel. Szóval remélem, hogy nem keltek felesleges aggodalmakat, de még ha ez meg is történik, azt sem érzem annyira veszélyesnek, mintha olyan gyerekek maradnak ki a szűrésből és a korai fejlesztésből, akiknek nagyon nagy szükségük lenne erre.
    Sosem szabad elfelejtenünk, hogy a gyermekeinkért teljes mértékben felelősek vagyunk, abban az értelemben is, hogy számukra a lehető legjobb minőségű életet kell biztosítanunk. Ha bármilyen okból elmulasztjuk a gyermek diszlexia szűrését, és később bebizonyosodik, hogy mégis ez a rendellenesség áll fenn nála, akkor hiába a lelkiismeret-furdalás, soha nem tudjuk neki visszaadni azokat az elvesztegetett éveket, amelyeket ennek az olvasási rendellenességnek a fogságában töltött. Igaz, hogy az emberi agy hihetetlenül képlékeny és óriási az ellenálló képessége, de korai felismerés és gyógyítás összehasonlíthatatlanul nagyobb változást hozhat, mintha idősebb korban próbálják a következményeket csökkenteni. Arról nem beszélve, hogy a diszlexiás gyerek önbizalma, önbecsülése és gyakran egész személyisége súlyosan sérül azokban az években, amikor csak akadozva tud olvasni, és a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem javul a teljesítménye.

    A gyermekkor a tanulás ideje. De az a gyerek, aki képtelen megfejteni a fonetikai kódot, nagyon sok olyan időt pazarol el olvasási nehézségei miatt, miközben egyéb létfontosságú ismereteket kellene elsajátítani. Amíg ő kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja kitalálni, hogy vajon mit jelenthet az a szó, ami előtte van, a többiek egyre folyamatosabban, egyre nagyobb szókinccsel olvasnak, az olvasottak látványosan bővítik a gondolkodási kapacitásukat. A diszlexiás ezzel szemben mintha mindig egy hatalmas zsákot cipelne a hátán, energiájának nagy része már abban kimerül, hogy a mondatokat megfejtse, az értelmezésre bármilyen jók legyenek egyébként az intellektuális képességei, nem marad ideje. Azok a szülők és pedagógusok, akik bár látják a problémákat, mégis halogatják, hogy a gyermeket diszlexia szűrésre vigyék, vagy küldjék, többnyire azzal nyugtatják magukat, hogy a probléma csak időleges, a gyerek majd kinövi. Ez azonban egyszerűen nem igaz. Az olvasási problémákat, ha diszlexia eredetűek, nem lehet kinőni, hatásuk, következményeik az egész élet során megmaradnak.

    A hosszú távú diszlexia kutatás résztvevőjeként kijelenthetem, hogy a diszlexiások háromnegyede sok évvel azután, hogy fölfedezték náluk a bajt - tehát a főiskolán és felnőttként is - még mindig küszködik ezekkel a nehézségekkel. Az esetek többségében a harmadik osztályban derül ki a diszlexia, ekkor azonban már a leggondosabb szakmai munkával sem lehet a teljesen megszüntetni. Számomra érthetetlen, hogy miként lehet tolerálni 9-10 éves gyerekek komoly olvasási nehézségeit, és abban bízni, hogy ezek majd elmúlnak. Sajnos a következmény visszaszáll a gyerekekre, a későn diagnosztizált diszlexiások túlnyomó része egész életében hordozni fogja ennek az elváltozásnak a bélyegét.

    Ezért van a szülőknek rendkívül nagy szerepük a korai felismerésben. Ők látják ugyanis nap-, mint nap minden tevékenységében a gyereküket. Ha tudják, hogy mit kell figyelni, akkor biztos, hogy be tudják azonosítani a figyelmeztető jeleket. A következőkben a diszlexia tipikus ismérveiről lesz szó, úgy ahogy ezek különböző életkorokban megjelennek. Nem csak fogyatékosságról, nehézségekről olvashatnak, hanem - ami sokakat talán meglep - a diszlexiásokat jellemző kiváló, gyakran rendkívüli képességekről is. Fontos hangsúlyozni, hogy a diszlexiások gyengeségei és erősségei szorosan összefüggnek egymással, és célszerű együtt figyelni őket.

    Diszlexiára utaló jelek a korai gyermekkorban
    A legkorábbi jel, ami esetleg diszlexiára utalhat a beszélt nyelvben tűnik fel. Ilyen jel lehet - bár nem feltétlenül az - ha a gyerek csak nagyon soká, az átlagnál lényegesen később kezd el beszélni. Amikor mégis belevág az anyanyelvének a használatába, akkor a következő problémák szoktak jelentkezni:

    Az óvodás korban:

    • nehezen tanulja meg a korosztályának megfelelő mondókákat,

    • láthatóan nincs érzéke a rímekhez, ritmushoz

    • a szavakat hibásan ejti ki, esetleg hangképzési, logopédiai problémái vannak,

    • az átlagosnál sokkal tovább használja a gügyögős csecsemő nyelvet,

    • csak nagy nehézségek árán képes megtanulni a betűknek a nevét, ami általában az óvodai nagycsoportban már elvárás,

    • ha meg is tanulja ezeket, hamar elfelejti,

    • a saját nevének a betűit többszöri ismétlés ellenére sem tudja megjegyezni

     

    Az első osztályban:

    • nagy nehézségekbe ütközik megértenie az összetett szavak lényegét. azt mondjuk neki például, hogy könyvszekrény, és nem tudja szétválasztani két értelmes szóra: könyv és szekrény,

    • később hasonló problémái vannak az egyes szavak hangokra való bontásánál, például azt, hogy cica - csak nagy nehézségek árán tudja felbontani a c-i-c-a hangokra,

    • képtelen megtanulni az olyan betűket, amelyek egymáshoz hasonló hangokat jelölnek, mint például a b-t és a d-t. Ezeknek a keverése sokszor egész életében végig kíséri a diszlexiást,

    • gyakran elkövet olyan olvasási hibát, ami arra utal, hogy nem a betűnként olvasta ki az adott szót, hanem megpróbálta kitalálni annak a jelentését. A kacsára azt mondja, hogy liba - mert a szövegben baromfikról van szó,

    • csak nagy nehézségek árán tudja az egyébként nagyon egyszerűnek tűnő egy szótagú szavakat kiolvasni, mint például nap, hoz, dob, bal, síp,

    • állandóan arra panaszkodik, hogy nehézségeket okoz az olvasás, sőt ilyen feladatok elől elfut, vagy egyenesen elrejtőzik,

    • olvasási problémák voltak/vannak a családban a szülőknél vagy a testvéreknél.

     

    A komoly olvasási és esetleg beszéd problémákkal egy időben a diszlexiás feltűnően jól teljesít az úgynevezett magasabb szintű gondolkodási feladatokban:

    • gyorsan és jól ért meg új koncepciókat, elméleteket,

    • meglepően érett a gondolkodása,

    • lényegesen nagyobb a szókincse, mint a kortársainak,

    • élvezi az összerakós játékokat, a puzzle-kat,

    • tehetségesen készít, épít modelleket,

    • kiválóan értelmezi a történeteket, ha felolvassák vagy elmesélik neki,

    • fejlett a fantáziája, minduntalan új megoldásokkal jön elő, kíváncsi, a tudást nagyra értékeli

     

    A diszlexiára utaló jelek a második osztály után:

    A beszéd problémái:

    • a hosszú, ismeretlen vagy komplikált szavakat hibásan ejti ki, gyakori, hogy ilyenkor a szó belsejéből néhány hangot kihagy, és akár teljesen értelmetlen vagy más jelentésű szó kerekedik ki belőle, például következetességből követség,

    • a gyerek beszéde nem folyamatos, gyakoriak a szünetek, és láthatóan bizonytalan abban, hogy milyen szavakat használjon, sokszor nem tud gördülékenyen beszélni,

    • a nyelvnek a használata nem precíz, sokszor fordulnak elő olyan helyettesítő kifejezések, hogy az az izé, vagy az a dolog ahelyett, hogy az adott tárgynak a pontos megnevezését mondaná,

    • gyakran láthatóan nem találja meg a megfelelő szót, olyan esetekben, amikor nem nehéz és ismert, csak valamihez hasonló szóról van szó. Ilyenkor valójában összetéveszt egymáshoz hasonló szavakat, például a kiállítást a kiállással, feladatot a felavattal,

    • gyakran nem tud az elvárható gyorsasággal felelni a gyorsan feltett kérdésekre, olyan egyszerű szituációkban sem, amikor a válaszon láthatólag nem kell gondolkodni,

    • nehezen tud visszaemlékezni az egymástól független szóbeli információk egyes darabjaira, vagyis kihagy a memóriája, ilyen gyakran fordul elő dátumok, nevek, telefonszámok megjegyzésekor.

    Problémák az olvasással:

    • nagyon lassan javul olvasásának a tempója, a többiekhez képest az olvasási sebessége egyre inkább lemarad,

    • az ismeretlen szavaknak az olvasásakor szemmel látható nehézségei vannak, a betűkből nem tudja azonnal összerakni a szót, hanem vagy próbálkozik hozzá hasonló szavakkal, amivel rögtön elárulja magát, vagy pedig valósággal egyenként betűzi ki a szavakat,

    • a sok szótagú szavak kiolvasásakor rendszeresen elakad, vagy pedig egy ? az eredetihez hasonló szóval próbálkozik,

    • az olvasott szavak egy részét elhagyja, vagy egyes szótagokat másként olvas,

    • a hangosan olvasástól nagyon tart, és adott esetben ha mégis olvas hangosan, akkor az tele van betűkihagyásokkal, szótag kihagyásokkal, félreolvasással, nehézkes, monoton és rossz intonációjú a hangos olvasása,

    • a hangos olvasás leginkább úgy hangzik, mintha egy külföldi olvasna az adott nyelven, valamelyest nyelvtudással, sokszor sikeresen találja ki a kontextusból az olvasott szavaknak, vagy akár mondatoknak a jelentését,

    • a szavakat a kontextusban sokkal gyorsabban érti meg, mintha azoktól elválasztva, önállóan kell értelmeznie,

    • feltűnően rossz teljesítményt produkál a felelet-választós tesztekben és képtelen ezeket a teszteket időre befejezni, komoly problémái vannak a szöveges matematikai feladatok megoldásakor, ezeket nagyon lassan és nehézkesen olvassa el, ennek megfelelően általában rossz eredményeket ér el a megoldásoknál,

    • a házi feladat elkészítésekor nagyon sok idő telik el minimális eredménnyel, gyakran a szülőket kéri meg, hogy olvassák fel a megtanulandó szöveget,

    • a kézírása nagyon csúnya, rendezetlen, és ez gyakorlással sem javul,

    • nagyon komoly nehézségei vannak az idegen nyelv elsajátítása során,

    • semmiféle örömöt nem okoz számára az olvasás, nagyon határozottan kerüli a könyveket, vagy azt, hogy akár egy mondatot is feleslegesen olvasson, ezt azzal magyarázza, hogy az olvasás kimerítő tevékenység számára,

    • az idő múlásával valamelyest javul olvasásának pontossága, de a nehézkessége és a szaggatottsága továbbra is érezhető,

    • az önbizalma, önértékelése súlyosan sérült, bár ezt általában leplezni igyekszik,

    • a családban az olvasással, helyesírással és nyelvek tanulásával másoknak is volt problémája.

     

    A fonológiai gyengeségek ellenére bizonyos jelek arra utalnak, hogy a magasabb szintű gondolkodási folyamatokat rendkívül jó színvonalon oldja meg.

    • kiváló gondolkodási képességek, az absztrakció, az elmélet-alkotás, a képzelet és az ok-okozati összefüggések megállapításában,

    • sokkal könnyebben tanulja meg azt, amit megértés révén lehet elsajátítani, mint azt, amit memorizálás révén lehet elsajátítani,

    • könnyen átlátja a nagy összefüggéseket,

    • ha felolvasnak neki valamit, azt nagyon magas szinten képes megérteni,

    • a számára fontos témakörökben nagyon nagy szorgalommal valójában túltanulja magát, egy saját szótárral rendelkezik, amelynek a szavait száz százalékig elsajátítja, így pl. az autó iránt érdeklődők tökéletesen tudnak olvasni ebben a témakörben,

    • gyakran meglepő kiválóságot mutat olyan tárgyakban, amelyekhez nem szükséges sokat olvasni, pl. matematika, komputerezési tevékenysége, a vizuális művészetek, vagy más, az elmélet alkotáshoz kapcsolódó tárgyak, mint például a filozófia, biológia, társadalomtudományok, vagy a szépirodalom.

     

    Diszlexiára utaló jelek fiatal felnőtteknél és felnőtteknél:
    Problémák a beszédben:

    • megmaradnak a beszélt nyelvben korábban jelentkező problémák,

    • emberek, helyek, nevek kiejtése továbbra is gyakran hibás, a szavak egyes részeit elnyeli,

    • nehezen emlékszik emberek és helyek nevére, és gyakran összekeveri a hasonlóan hangzó neveket,

    • gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy azt kell mondja: itt van a nyelvem hegyén, de ennek ellenére nem tudja kiejteni a keresett szót,

    • akadozó beszéd, különösen akkor, ha a figyelem középpontjába kerül,

    • a beszélt nyelv sokkal kevésbé választékos, mint amennyi szót ismer, és beszéd közben gyakran érződik, hogy keresi az oda illő, egyébként nem ritkán használt, nem komplikált szót,

     

    Problémák az olvasásban:

    • a fiatal felnőtt és felnőtt korban diszlexiásoknak kivétel nélkül voltak gyerekkorban olvasási és beszéd problémái,

    • az olvasás idővel egyre fontosabb lesz, de továbbra is nagy erőfeszítést követel,

    • a gördülékenységet és a folyékonyságot nem tudja elérni,

    • továbbra is kerüli a hangos felolvasás minden formáját,

    • nehézségeket okoz a szokatlan, idegen vagy egyedi szavaknak a kiejtése, emberek neve, utcáknak, helyszíneknek, irányoknak, ételeknek a megnevezése. Ezt általában, ha csak lehet, el is kerüli, mert fél a tévedéstől,

    • az olvasástól nagyon kimerül, másoknak természetes olvasási feladatok, például egy feliratos külföldi film nyomon követése nagy nehézségeket okoz számára,

    • a felelet választós teszteket nagyon nagy nehézségek árán oldja meg,

    • sok órát tölt az iskolai vagy munkához kapcsolódó anyagok olvasásával,

    • gyakran feláldozza a társas vagy családi életét a tanulás miatt,

    • az olyan könyveket részesíti előnyben, amelyben sok a táblázat, grafika.

     

    A bonyolultabb gondolkodási folyamatokban feltűnően jó teljesítményeket produkál.

    • az iskolás korban jelentkező erősségek továbbra is megmaradnak,

    • igen nagy tanulási kapacitás,

    • ha a feladat-választós tesztekhez vagy vizsgákhoz némi plusz időt kap, akkor jelentősen nő a teljesítménye,

    • jelentős teljesítményekre képes az ilyen különösen specializált területeken, mint pl. az orvostudomány, a jog, a pénzügyek vagy az alaptudományok,

    • kiválóan tud írni, ha a szöveg és nem a helyesírás a fontos, jól meg tudja fogalmazni az érzéseit, és az elképzeléseit,

    • az átlagnál lényegesen nagyobb empátiával rendelkezik, és mások iránt nagyon elfogadó, nyitott, barátságos,

    • sikeres minden olyan területen, amelyik nem kapcsolódik az egyszerű memorizáláshoz,

    • tehetséges a magas színvonalú elméletek létrehozásában és eredeti nézőpontok képviseletében,

    • nagy összefüggésekben jól tud gondolkodni,

    • a tradicionális, megszokott gondolkodástól eltérő ötletek könnyen jönnek létre az agyában,

    • figyelemre méltó képességgel rendelkezik ahhoz, hogy minden élethelyzethez alkalmazkodni tudjon.

    A fentiekben felsorolt jellegzetességek végig kísérik a diszlexiás egész életét. Nem jelenti azt természetesen, hogy minden egyes személy esetében valamennyi tulajdonságnak meg kell jelenni. Gyakran nem is annyira a lemaradásai, mint inkább az erősségei árulják el, hogy az átlagostól eltérő az információ feldolgozás, ami mellesleg diszlexiához is vezethet. Ez is utal arra, hogy ma már a diszlexiát egyre kevésbé tekintjük egy önmagában álló hibának, sokkal inkább egy eltérő agyműködés egyik következményének, miközben ennek pozitív oldalai is vannak.

     

    Ha a fentiek alapján az a gyanú fogalmazódik meg önben, hogy gyerekének, vagy saját magának diszlexiája van, fontos a tünetek időtartamát is figyelembe venni. Bárki hibázhat egy-egy szónak az elolvasásakor és mindenkivel előfordul, hogy nem jut eszébe egy egyébként ismert kifejezés. Ha ez valakinél rendszeresen előfordul, akkor lehet diszlexiára gyanakodni. Ha egy állandó nyelvhasználati mintáról van szó, akkor viszont minél hamarabb szakemberhez kell fordulni, mert a diszlexia az egy egész életre rányomja a bélyegét annak a sorsára, aki ilyen információ feldolgozással rendelkezik.

     

     


     

***

~Útmutató diszlexiás fiataloknak~ 

Számûzd a negatív gondolatokat!

 

·        A sikerre koncentrálj, vagy legalább ne várd a kudarcot! Amira koncentrálsz az kerül majd hozzád közelebb!

·        Tudd, hogy mit akarsz elérni, és ezt tartsd szem elõtt!

·        Légy tudatában, hogy másoknak is vannak nehézségei, hibái és hiányosságai!

·        Segíts másoknak, és kérj bátran segítséget!

 

Tudd, hogyan tudsz leghatékonyabban mûködni!

·        Mik az erõsségeid?

·        Mi segít a megjegyzésben, tanulásban?

·        Grafikonok, ábrák használatával jobban megérted a dolgokat!

·        Jegyzeteid érthetõbbek lesznek színek és formák segítségével!

·        A gondolattérkép módszer hasznos lehet!

·        Próbáld ki, hogy a zene vagy a mozgás hogyan hat a teljesítményedre!

 

Tanuld meg, mennyit vállalhatsz!

·        Tudnod kell, hogy a diszlexiásokat az átlagosnál hamarabb kifárasztja a folyamatos információ feldolgozás!

·        Rövidebb periódusokat tervezzél a tanulásban!

·        Egy rövid szünet után ismét hatékony leszel!

·        Ha fáradtan erõlteted a tanulást a diszlexiás tünetek erõsebben jelentkeznek!

·        Ha túl sok feladat gyûlik össze, készíts listát! Válaszd ki a legfontosabbakat és legsürgõsebbeket! Sorban pipáld ki az elvégzetteket!

 

Szervezd meg az életedet és a környezetedet!

·        Rendetlenség, pontatlanság, dolgok elfelejtése rémálommá teheti az életet!

·        Ha mindent rögtön használat után a helyére teszel, soha se kell rendet rakni!

·        Az apróbb dolgokat legjobb, ha rögtön elvégzed, így nem terhelik az idõdet késõbb!

·        Használj határidõnaptárt vagy jegyzetfüzetet!

·        Tanuld meg feljegyezni tennivalóidat, a találkozóid idõpontját és a határidõket!

·        Tégy emlékeztetõket feltûnõ helyre (ajtófélfa, fogkefe nyele, stb!)!

 

Szervezd meg a munkádat is!

·        A zûrzavar feszültséget okoz, és megnöveli a nehézségeidet!

·        Rendezd el legalább három részre az íróasztalodban a dolgokat: hivatalos papírok (igazolványok, bizonyítványok, stb!), tanuláshoz szükséges eszközök és szabadidõs tevékenységeid eszközei elkülönüljenek!

·        Feladatodat osszad kisebb egységekre! Így nem beláthatatlan munka áll elõtted!

·        Rajzolj vázlatot munkád elvégzésének megtervezésekor!

 

Keress technikai segítséget!

·        Mindig legyen kéznél helyesírási szótár!

·        Tanuld meg a szövegszerkesztõk használatát!

·        Magnóra mondva sok mindent megtanulhatsz!

·        Ellenõrizd magadat számológéppel, helyesírást ellenörzõ programmal!

 

Törõdj magaddal!

·        Járj társaságba, szórakozz, de mértékletesen, mert könnyen kifáradhatsz!

·        Egyél helyesen, menj friss levegõre, mozogjál (bár ez unalmasnak hangzik)!

·        Tanulj meg lazítani és koncentrálni! Jógázz, meditálj, egyensúlyozz, végy mély lélegzetet – ezek segíteni fognak!

·        Tanuld meg mik a jelei, ha elfáradtál!

 

Kommunikálj, ahogyan a leghatékonyabb vagy!

·        Az írás csak egy fajtája a kommunikációnak!

·        Vegyél részt megbeszéléseken, vitákon!

·        Beszélj minél többet, hogy az emberek lássák, mennyit tudsz!

 

Legyél önmagad!

·        Nagyon sokan küzdenek hozzád hasonló problémákkal, de nem mindenki meri megosztani azokat társaival!

·        Sok jó tulajdonságod van, elfér mellette az a néhány probléma!

·        A nehézségeket nézheted a humoros oldaláról is néha!

·        Ha nyitott vagy és õszinte, hasonlóan fognak veled bánni!

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.